Júlia szép leány (A mennybe vitt lány) - ballada Júlia szép leány egykoron kimöne Búzavirág-szödni a búzamezőbe, Búzavirág-szödni, koszorúba kötni, Koszorúba kötni, magát ott mulatni. Föl is föltekinte a magos egekbe, Egy szép gyalog-ösvény hát ott jődögel le, Azon ereszködék fodor fejér bárány, A napot s a hódat szarva között hozván; A fényös csillagot a homlokán hozta, Két szép arany perec, aj, a két szarvába. Aj, a két ódalán két szép égő gyertya, Mennyi szőre-szála, annyi csillag rajta. Szóval mondja neki fodor fejér bárány: – Meg ne ijedj tőlem, Júlia szép leány! Mert most esött héjja szüzek seröginek, Ha eljőnél velem, én oda vinnélek, A mennyei karba, a szönt szüzek közi, Hogy bételnék veled azon kegyös rendi. A mennyei kócsot adnám a kezedbe Első kakasszókor jőnék nözésödre, Másod kakasszókor tégöd megkérnélek, Harmad kakasszókor tégöd elvinnélek. Az anyjához fordul Júlia szép leány, Szóval mondja neki: – Anyám, édösanyám! Én is csak kimönék búzavirág-szödni, Búzavirág-szödni, koszorúba kötni, Koszorúba kötni, magamot mulatni. Föl is föltekinték a magos egekbe, Egy szép gyalog-ösvény hát ott jődögél le, Azon ereszködék fodor fejér bárány, A napot és hódat szarva között hozván; A fényös csillagot a homlokán hozta, Két szép arany perec, aj, a két szarvába. Aj, a két odalán két szép égő gyertya; Mennyi szőre-szála, annyi csillag rajta. Szóval mondja neköm fodor fejér bárány: Meg ne ijedj tőlem, Júlia szép leány! Mert most esött héjja szüzek seröginek; Ha elmönnék vélle, hogy oda vinnének A mennyei karba, a szönt szüzek közi, Hogy bételnék velem azok kegyös rendi; A mennyei kócsot a kezembe adja, Első kakasszókor jőnek látásomra, Másod kakasszókor ingömöt megkérnek, Harmad kakasszókor ingömöt elvisznek. Sirass, anyám, sirass, éltömbe hadd halljam, Hadd halljom éltömbe, hogy siratsz hótomban! – Leányom, leányom! Virágos kertömbe Első raj méhömnek gyönge lépecskéje, Gyönge lépecskének sárguló viasza, Sárog viaszának fődön futó füstje, Fődön futó füstje s mennybe ható lángja! A mennyei harang húzatlan szólalék, A mennyei ajtó nyitatlan megnyílék, Jaj! az én leányom oda bévezeték.

Udvarhelyszék